Üzenet a csajnak, aki kinézett a pasim mellől

Egy réges-régi nyári délutánról mesélnék el egy tanulságos sztorit. Nos, azon a bizonyos szép, nyári napon a kedvesemmel a sétálóutcán andalogtunk, ahol elhaladtunk az egyik étterem előtti, “belasszózó” leányzó mellett, akinek intenzíven megakadt a szeme rajtunk, illetve az oldalamon grasszáló férfifiún.

***

Sziasztok! Beszélgetések fonalába ágyazva, ismét egy el-regélt történet fordult meg közöttünk, és a kissé odamondogatós éle ellenére, elkapott minket a vágy a megosztására. Ezért így, szöveges formában, gyorsan tolmácsolnám is az elhangzó esetet, meg a hozzá tartozó gondolatmenetet. Olvassátok és töltekezzetek belőle! 😉

***

Tény, hogy a kedvesem egy kimondottan jóvágású pasi volt: magas, helyes, szőke, kék szemű, kisportolt. Kifejezetten kellemes esztétikai élményt nyújtott női szemmel rátekinteni. Minden bizonnyal az étterem előtt álldogáló leányzó is tobzódott az esztétikai élményben, ugyanis szinte nyálcsorgatva mustrálta végig, az egyébként a kezemet fogó férfiút. Majd átsiklott a tekintete rám, elképedve nézett végig rajtam, majd lesápadva leste a párosunkat. Látszott rajta, hogy nem tudja összerakni a darabokat.

Nem tudom, pontosan mi járhatott a fejében, de nekem csak annyi, hogy oké-oké, hogy jól néz ki a pasi az oldalamon, de azért én sem nézek ki annyira szarul, hogy ennyire le kelljen sápadni azon, hogy velem van…

Persze egészen nyilvánvalóan megvolt az oka annak, hogy miért velem – az átlagos csajjal – volt, és nem veled, Miss Beauty Queen. A helyzet pedig végtelenül egyszerű. Haladjunk kívülről befelé az okokkal.

  • Talán meglepő, de az én alkatom az ideálja. Mondogathatod lefitymálóan, hogy csak a kutyák játszanak csontokkal, de attól ő továbbra is a kifejezetten vékony, szálkásabb, akár szikárabb alkatú lányokat kedveli. Nem, ez nála nem divathóbort, egyszerűen ez jön be neki. Elhiszem, ha kiveri a biztosítékot, hogy az embereknek különböző az ízlésük, és nem mindenki (és/vagy nem teljes mértékben) hódol be a korszellem által diktált szépségideálnak (meg a te csodálatos idomaidnak), de sajnos valóban igaz, hogy “ízlések és pofonok”. Amin te elképedtél az pusztán annyi, hogy kivételesen nem az átlagos lány kapta a pofon részét…
  • Talán meglepő, de nem a külsőségek számára a legfontosabbak, hanem, hogy milyen ember az a személy, akivel együtt van. Tudod, csak azért, mert valakit előnyös külsővel áldott meg a sors, még nem biztos, hogy csak a felszín érdekli. Simán lehet, hogy amikor választ valakit, a belső nagyobb súllyal esik latba. A szóban forgó férfi sosem a szépség királynőket preferálta, soha nem volt igénye arra, hogy mások előtt menőzzön az oldalára csatolt bombanővel. A közös hullámhossz sokkal inkább felvillanyozza, még akkor is, ha csak egy átlagos kinézetű csajszi az illető.
  • Talán meglepő, de az csak egy dolog, hogyan nézek ki. Azért volt velem, mert kifejezetten kedvelte és jól érezte magát a társaságomban, szeretett csak úgy szimplán időt tölteni velem, élvezte a beszélgetéseinket, egy húron pendült a humorunk, megvoltak a közös dolgaink, jól kijöttünk egymással, megvolt a harmónia, és ez egy nagyon biztos alapot nyújtott a kapcsolatunkhoz.
  • Talán meglepő, de értékelte a mosolygós, derűs természetem, és azt, hogy tartózkodom a túlkapásoktól, játszmáktól és irracionális hisztiktől. Már ébredéskor megalapozza a hangulatát, ha a mosolygásommal – és az arra érkező válasz-mosollyal – indul a napja. Sokszor lebecsüljük annak súlyát, hogy valakivel jól ki lehet jönni, pedig a hétköznapok egészen egyszerűen könnyebbek, harmonikusabbak, kiegyensúlyozottabbak, ha a problémákat meg lehet beszélni, ha van törekvés a konstruktív megoldások megtalálására. Egyébként meg hova érkeznél meg szívesebben? Nem oda, ahol meleg szeretettel, mosolyogva köszöntenek és örülnek, hogy megérkeztél?
  • Talán meglepő, de a “hűdejópasi”-ra sem olyan nagy élmény ránézni, amikor morcos, frusztrált és épp mindenbe beleköt vagy épp mindenen felhúzza magát. Mert vannak rossz napok, mert mindenkinek vannak rossz napjai. Hidd el, olyankor tök mindegy, hogy néz ki a másik, a külső nem kompenzálja a feszültség-szintet. Annál többet nyom a latba az, hogyan viszonyulunk egymáshoz, gyerekesen játszmázunk, vagy felnőtt módjára viselkedünk.

Kedves Leányzó! Sokat sugallt a tekinteted, amikor elhaladtunk melletted, de bármit is gondolj rólunk, rólam vagy magadról, sokkal több volt a rád nézve negatív vetülete annak, ahogy rám/ránk néztél. Felőlem lehet az a véleményed, hogy fel sem érhetek hozzá (vagy hozzád), de attól még az a nagy büdös igazság, hogy miközben az én kezemet fogta, észre sem vett téged. Tudom én, hogy csak egy átlagos csaj vagyok. Mármint külsőre. Ám belsőre, nagyon is tudom, mennyit érek, mit tudok nyújtani, és ez az, ami mellettem maradásra bírta a “hűdejópasit”.

Miközben mesélem a történetem, a fülembe csengenek egy másik nyári nap, haveros-kiülős délutánján elhangzott ugratások. Az egyik srác nevetve mondta a másiknak, hogy mindig jön ilyen dolgokkal, hogy úgy odavan ezért vagy azért a lányért, de ő ilyenkor mindig csak nevet, mert azok a lányok neki sosem tetszenek, akikért a másik odavan. A srác akkoriban ismerkedett meg a későbbi feleségével, és ez az állítás rá is igaz volt, a másik srác nem értette, mit eszik azon a lányon.

Akkor nevettünk az egészen, mégis benne rejlett a lényeg abban a beszélgetésben. Mert lehet, hogy neki nem jönnek be a másik srác választottjai, de egyébként meg öröm nézni, ahogy az illető és a (most már) felesége milyen szeretettel viszonyulnak egymáshoz. Benne találta meg, amire vágyott, és lehet, hogy nem szépségkirálynő, de számára mégis szép. Végső soron úgyis ez a lényeg, hogy egymásra találunk-e, és egymásban meglátjuk-e az értéket, a szépséget. És nem az a fontos, ki hogyan néz ki, mások mennyire tartják vonzónak, és pláne nem az, hogy lehet-e menőzni vele mások előtt. A hétköznapokban úgyis kitörölheti az ember a meg nem nevezett testrészeit azzal, ha csak a külsejéért van a másikkal. Az esztétikai élmény sajnos nem kárpótol a belső hiányosságokért.

Szóval kedves Leányzó, fogd vissza a kicsüngő szemeidet, válts fókuszt mert sem a ferde szemmel nézés, sem a rosszindulat nem állt jól. Hidd el, bőven van mit nézni a csinos megjelenésen belül is, csak azt nem így kell csinálni. Tetszettem neki külsőre is, de nem az bírta rá, hogy engem válasszon, és én sem a sármos arcéle miatt voksoltam mellette. Remélem, egyszer majd megérted ezt, és akkor vágni fogod azt is, miért velem sétált és nem veled.

***

Tetszett a történet? Ha szívesen olvasnál hasonló sztorikat az El-Regélt kategóriában továbbiakat is találsz, vagy nézz szét a lenti ajánlósávban!

Neked is van egy jó sztorid, amit megosztanál a Csocsikán? Vedd fel velünk a kapcsolatot és megbeszéljük a részleteket! 😉

Kövess minket Facebookon vagy Instagarmon, hogy ne maradj le a legújabb írásainkról!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük