Hogyan lettem láthatatlan lányból jó nő

mitől leszel vonzó?

Gondoltam így decemberben kicsit szívmelengetőbb bejegyzésekkel jelentkeznék, ezért a hála témáját vettem elő. Elsőként egy elég régi, de annál fontosabb élményemről számolnék be.

Amikor jött az ötlet a bejegyzéshez, eredetileg azt a címet találtam ki, hogy “köszönöm, hogy észre sem vettetek”, mert most egy ilyen sztori következik. Szóval most bemutatkozik a láthatatlan lány, és elmesélni, mi a fene változott, és hogy lehet, hogy régen észre se vették, most meg utána fordulnak az utcán. Mondjuk, azt nem tudom, miért fordulnak utánam, csak remélhetem, hogy nem azért, mert annyira gázos vagyok, hogy nem hisznek a szemüknek…

Szóval, hogy lesz a láthatatlan, “Nem Értem, Pedig Én Olyan Rendes Lány Vagyok”-ból, olyan csaj, aki ténylegesen képes felkelteni az ellenkező nem tagjainak érdeklődését? Hát, nézzük a történetemet! 😉

1. Én sem vagyok szépségkirálynő

Rögtön az elején tisztázzuk: nem vagyok szépségkirálynő, nem vagyok a világ legjobb nője, nem én vagyok az a lány, aki után minden pasi bomlik, és nem is vagyok elájulva magamtól. (Még ha páran azt is hiszik…) Nem én vagyok a legszebb a vidéken (és pont ezért megértem a gonosz mostohát…), vannak nálam okosabb lányok, sőt rengeteg nálam jóval csinosabb csajszi szaladgál az utcán.

Mégis azt hiszem, korrekt választás vagyok: ha nem is rám osztották a “Beauty Queen” címkét, azért normálisan nézek ki, megvan a magamhoz való eszem, korrekt az értékrendem, vannak önálló gondolataim, sőt, néha még vicces is tudok lenni. Persze vannak hibáim, senki sem tökéletes, de előnyömre szóljon, legalább igyekszem csiszolni magamon.

2. Azok a régi, csúnya idők…

Ám, nem volt ez mindig így. Mármint ugyanilyen voltam, csak épp senki nem volt rám kíváncsi. Volt idő, amikor csak ment a sirám, hogy pedig én olyan rendes lány vagyok… Határozottan láthatatlan lány voltam.

Egészen konkrétan úgy nézett ki a szitu, hogy csak azért nem jöttek nekem, mert annyit azért észleltek, hogy van ott valami emberi lény. De azt már nem konstatálták, hogy az ott egy lány… Akivel, akár szóba is lehetne állni… Nos, finoman szólva, semmiféle “kapd el” hatást nem váltottam ki az ellenkező nem tagjaiból.

Rendszeresen jártam társaságba, buliztunk a csajokkal, voltak haverjaim, és egy oktatási vagy felsőoktatási intézmény amúgy is az a közeg, ahol jönnek az ismeretségek.

Korábban sem vettek nagyon számba, de a mélypont az az 1-1,5 év volt, amikor pasi a kezemet nem fogta meg. Bár az előző bekezdések alapján gondolom, ez nem nagy meglepetés, ha észre sem vesznek, mint nő, úgy nehéz olyan “meghitt” közelségbe kerülni valakivel, hogy véletlenül összeérjen a kisujjunk…

3. A mindent megváltoztató buli

Gondolom valami olyan nagy sztorit vártok most, hogy és akkor ez meg ez történt, meg miegymás, és onnantól kezdve öröm-béke-boldogság, meg a pasi-falkák ostromlása…

De az életben a nagy fordulópontok néha teljesen észrevétlenül jönnek, és csak utólag eszmélsz rá igazán a változásra. Talán egy kicsit olyan sztori ez is, mint a Túl szexi lány című filmben, csak nálam kimaradt spinning-baleset, és kapásból a film végére ugrottam.

Mit csináltam? Hát, tulajdonképpen semmit. Mármint kívülről. És pont ezért szerettem volna ezt a bejegyzést megírni nektek!

A sztori röviden

Aznap már megint konstatáltam, hogy a srác, aki felkeltette az érdeklődésemet, a random flörtölgetéseink ellenére, amúgy ügyet sem vet rám. Estére buli volt megbeszélve, és a szaktársaink közül többeket áthívtunk a szobatársammal egy spontán csajos partira. A srác miatt borongós kedvvel értem haza, de az estére készülődve megformálódott bennem a döntés, hogy márpedig le van sz@rva minden hülye pasi, én ma akkor is jól fogom magam érezni.

Estére szépen oldódott a hangulatom és ténylegesen meg is valósítottam a döntésem. Elengedtem mindent és csak felszabadultan szórakoztam, ahogy jól esett. Egyszerűen csak jól éreztem magam a bőrömben. A sok-sok gondolat, érzés, akarás, meg megfelelési vágy nélkül, egyszerűen csak jól voltam. Nem érdekelt, mások mit gondolnak, nem érdekeltek a pasik, meg a problémák.

Jól éreztem magam, és csak egy jót akartam szórakozni. Persze én voltam a legjobban meglepődve, hogy aznap alig bírtam levakarni a pasikat. Elég éles váltás volt ahhoz képest, hogy előtte észre sem vettek. Ott helyben nem értettem miért, és eddig miért nem, de akkor nem is nagyon érdekelt. A dolog fonákja persze pont ez volt. Abban a buliban kifejezetten frusztrált a pasik “támadása”, mert csak jól akartam érezni magam. Szabadon és felszabadultan táncolni – ez volt minden vágyam.

Aznap este “csak” megengedtem magamnak, hogy olyan legyek, amilyen vagyok; hogy jól legyek úgy, ahogy vagyok. És a jelek szerint ez baromi vonzó volt…

4. Elindult a változás

Nem állítom, hogy akkor és ott megváltozott az életem, és ezen túl már minden teljesen máshogy volt. De akkor ráéreztem valami nagyon fontosra, mégpedig arra a belső állapotra, amitől vonzó tud lenni az ember. Ez az egész belül indul el. Az, hogy mennyire vagyunk vonzóak, sokkal kevésbé múlik a külsőnkön, mint azt gondolnánk, az belülről fakad, a nyitottság és belső szabadság, a “csak úgy jól vagyok” érzés, alkot egy olyan állapotot, ami alkalmas a másik nem érdeklődésének felkeltésére.

Ahogy megéreztem, elkezdtem törekedni erre a belső állapotra a mindennapokban is. Több-kevesebb sikerrel, de egyre jobban ráéreztem, egyre természetesebb lett és ezzel párhuzamosan elkezdtem kinyílni. Ahogy egyre otthonosabban éreztem magam (magamban), úgy egyre több pozitív visszacsatolást kaptam, elkezdtek észrevenni az utcán, megkörnyékeztek a bulikban, szóba elegyedtek velem órán vagy szünetekben, érdeklődni kezdtek olyanok, akik korábban ügyet se vetettek rám. Apránként és lépésről lépésre, de elkezdtem feltűnni, és már nem voltam láthatatlan.

Az egyik volt barátom – akivel úgy egy évvel később jöttünk össze – fogalmazta meg nagyon jól: “Így már emlékszem, hogy én láttalak korábban is, csak valahogy akkor nem tűntél fel.”

Hozzátenném, a megismerkedésünk első momentuma az volt, hogy az egyik barátnőmhöz csapódva közeledtek felénk, amikor is meglátott és egyből izgatottan kérdezte, hogy “ki ez a lány?”. A mai napig emlékszem a jelenetre, mert a szemem sarkából láttam, mennyire felvillanyozva néz rám. Meg arra is emlékszem, ettől mennyire zavarba jöttem…:D

5. A szépség belülről fakad…

Tudom, közhely, de hát ez van. Mi változott? Kívül? Semmi. Ugyanazokat a ruhákat hordtam, nem váltottam frizurát, nem sminkeltem többet vagy máshogy, ugyanaz volt a szépségrutinom (ami elég minimális volt). Abba a buliba a kedvenc farmeremben, egy átlagos pólóban, a kedvenc tornacsukámban, minimális sminkkel és hétköznapi frizurával mentem. Nagyjából úgy jelentem meg, ahogyan bármelyik átlagos napon kinéztem.

Belül viszont sokkal szabadabb voltam, és érzésre, önmagam megélésében ez egy óriási különbség volt. Kívülről ugyanaz maradtam, de belül felszabadultam. Akkor vagy a legszebb és a legvonzóbb, amikor csak úgy vagy, amikor lazán és felszabadultan önmagad vagy. Ezt értettem meg abban a buliban.

Persze, ahogy elkezdtem kinyílni, bátrabb is lettem. Egy idő után ténylegesen jobban néztem ki, és törekedni kezdtem erre, de ez csak következménye volt a folyamatnak. Korábban sok mindent nem mertem kipróbálni, nem mertem bevállalni, mert mit fognak mások gondolni…

Azelőtt számtalan ruhadarab, vagy komplett outfit ötletem volt, amit ugyan magamnak összeállítottam, de sosem mertem viselni. Mivel nem éreztem magam elég jónak és magabiztosnak, ezért nem mertem felvenni azokat a darabokat, és ezzel csak még inkább rátettem egy lapáttal arra, hogy ne vegyenek észre.

Ez szépen lassan változni kezdett, de nem is annyira szebb vagy csinosabb lettem, sokkal inkább önazonosabb. Ez arról szólt, hogy belül szabadabb lettem, és így már meg mertem mutatni, hogy ilyen vagyok. Már nem korlátoztam magam mindenféle gondolattal, hiedelemmel vagy megfelelési vággyal. (Bár hozzátenném, a felesleges korlátok elengedése mai napig tartó folyamat.)

Idővel harmonikusabb lettem kívül és belül, de a pozitív visszacsatolások már azelőtt elkezdődtek, mikor még semmit nem kezdtem a külsőmmel. Persze aztán szépen beérett a folyamat. Most sem öltözködöm túl magam, csak bátrabban merek önmagam lenni.

6. Hálás vagyok, amiért így alakult

Köszönöm srácok, hogy akkoriban észre sem vettetek, mert így megérthettem, mitől is vagyok igazán vonzó. Sőt, megérthettem azt is, hogy nem kell mindenkinek tetszenem. Amúgy is képtelenség lenne mindenkinek megfelelni. Viszont, ha önmagunk origójában vagyunk, úgy képesek vagyunk megtalálni azokat, akik passzolnak hozzánk.

Ezerszer elmondták már, és tudom, sokan szkeptikusok, de ezek a dolgok tényleg sokkal kevésbé múlnak a külsőn, mint gondolnánk.

Sokáig egyáltalán nem éreztem magam szépnek, és most sem gondolom, hogy “tükröm-tükröm mond meg nékem”-et kéne játszanom. Az minden bizonnyal komoly csalódásokkal vagy “gonosz mostoha szindrómával” végződne.

Szóval nem lettem bombanő, sosem voltam az, a szerelmi életem sem lett egyik napról a másikra kifogástalan és beteljesült. De most már jól érzem magam a bőrömben, el tudom magam fogadni, és megtanultam kihozni magamból a legjobbat. Így már fel tudom kelteni azoknak az érdeklődését, akiknek az este vagyok, akik nyitottak rám, és tulajdonképpen ez a lényeg.

Az az este és annak a bulinak a tapasztalata indított el ezen az úton, és tényleg nagyon hálás vagyok érte. Megtanultam hogyan kell jó nőnek lenni. Persze arra Én nem tudok válaszolni, hogy Te hogyan tudsz az lenni. Ez egy egyszemélyes önfejlesztési út, mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, mindenkinek a saját nőiességét kell felfedeznie és integrálnia.

A szépség sokféle, sőt aranymetszés ide meg oda, sok tekintetben ízlés dolga. Megkaptam már, hogy “ugyan, neked mi bajod lehetne, hisz olyan kis csinoska vagy”. (Hát igen, mind tudjuk, hogy a sorscsapásokat a szépség teljes mértékben távol tartja…). És kaptam már olyat is, hogy “ha úgy igazán megnézlek, semmi extra nincs benned, nem is értem mit esznek rajtad a pasik”. Hát, igen nagy gondban lennék, ha mások véleménye alapján próbálnám az önbizalmamat építeni…

Minden ember más és más, és ennek következtében az embereket is máshogy ítélik meg. Ami az egyiknek csinoska, az a másiknak semmi extra. Soha nem fogunk mindenkinek tetszeni, soha nem lesz olyan, hogy mindenki vonzónak fog találni.

Nem hiszem, hogy a mérce az, hogy szépségideáloknak megfelelve, mindenki leborul-e a lábaink előtt. A mérce nem kívül van, nem más emberek véleménye határozza meg, a mérce belül van. A mérce az, hogyan éled meg önmagad.

El kell fogadni, hogy olyanok vagyunk amilyenek, és ebből kell kihozni a “jól érzem magam” és a “jó nőnek érzem magam” állapotot. Önmagunk legvonzóbb verziójára kell törekednünk, és ez belülről indul. Ha ez megvan, arra reagál a környezet is.

A szépség és a vonzó megjelenés egy skálán mozog. Az tolja fel a vonzóság-faktorodat, ha belül rendben vannak az alapok, ha belül meg mered élni a nőt. Persze ha magunkkal rendben vagyunk, az nem jelenti automatikusan azt, hogy mindenkinek be fogunk jönni, de nem is kell, hogy mindenki odalegyen értünk.

Azóta az este óta sok év eltelt, és ma már a hétköznapok része, hogy megfordulnak utánam az utcán. Mondjuk néha tényleg nem értem miért, de hát ők tudják… Továbbra sem vagyok szépségkirálynő, és igen, engem is utasítanak vissza, sőt néha azért, mert nem vagyok elég jó nekik. De nem tetszhetek mindenkinek. Ám, azok akiknek az este vagyok, már észre vesznek. Nem mindenkit kell lenyűgözni, bőven elég, ha azoknak fel tudod kelteni az érdeklődését, akik nyitottak rád.

És akkor végszónak még egyszer: Köszönöm srácok, hogy akkoriban észre sem vettetek, tényleg hálás vagyok érte. Csajok,  Ti pedig legyetek bátrak és a külvilág véleményétől elhatárolódva, merjétek fedezni a saját “jó nő” oldalatokat!

Akit foglalkoztat ez a téma, annak érdemes megnéznie a Túl szexi lányt, még ha nem is minden idők legjobb filmje, de az üzenet megvan, és csak megerősíteni tudom, hogy nem hülyeség, amit átadni próbál.

Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz még érdekes olvasnivalót!

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük