6 dolog, amit az Instagram tanított

mit tapasztaltam aktív instagram használóként

Az utóbbi hónapokban sokkal aktívabban használtam az Instagramot, és jó néhány dolog lecsapódott bennem ezzel a közösségi felülettel kapcsolatban. Köztük volt néhány tanulság, és több olyan dolog is, amiben kifejezetten hasznos eszköznek bizonyult a kezeim között. Ezúttal ezt a 6 dolgot szeretném csokorba foglalni.

Rengeteget beszélünk a közösségi média veszélyeiről, újabban az Instagarmról is és az általa keltett hamis csillogásról, ennek negatív hatásairól. Most mégis egy pozitív kicsengésű bejegyzéssel rukkolnék elő. Nem tagadom a veszélyeket, és a negatív hatásokat, de időnként hasznos a pozitívumokat is összegyűjteni.

Tudom, hogy rendkívül furcsa és szinte démoni az a pozitív fókusz, amit a látásmódom képvisel, de kérlek ne szaladjatok egyből ördögűzőért, mert érdemes egy-két ilyen gondolattal is megismerkedni, hátha még azonosulni is tudtok vele. Meg hát valljuk be, szidjuk-szidjuk, de azért szeretünk instázni. 😉

1. A tükör-hatás mindenhol működik

Azt hiszem, ez mindennek az origója, és néhány további pont is innen indul ki. Na de mire is gondolok? Nagyon nem mindegy, mire fókuszáljuk a figyelmünket, mert azokat a dolgokat a külvilágban is nagyobb mértékben vesszük észre. Ebből fakad egy olyan jelenség, amit én tükör-hatásként szoktam definiálni. Ennek lényege, hogy a külvilág azt tükrözi vissza, ami egyébként is bennünk van, és amit egyébként is gondolunk, feltételezünk.

Tipikus az, hogy aki felszínesnek, romlottnak, hamisnak, apokaliptikusnak stb. gondolja a világot, ő olyasmiket fog nagyobb arányban észrevenni, ami ezt igazolja vissza számára. Almási Kitti (klinikai szakpszichológus) több rövid videót is közzétett már erről a témáról YouTube-on, érdemes ezek között szemezgetni, hogy jobban értsétek, mire is gondolok.

De most menjünk tovább a személyes tapasztalatommal. Mióta rendszeresebben instázok, jobban figyelemmel tudom követni, éppen hogyan állok magammal és a világgal. Ebből a szempontból nekem az insta egy hasznos “gyakorló” eszköznek bizonyult. Úgy lépek be az Instagram felületére, hogy most nem csak megnézem a hírfolyamot, de közben azt is figyelem, hogy a látottak milyen érzéseket és gondolatokat váltanak ki belőlem.

Ezzel egyrészt lemérem az aktuális (lelki) állapotomat:

  • Amikor kiegyensúlyozottabb, optimistább, lelkesebb vagyok, akkor sokkal pozitívabban értékelem a posztokat, több szépet, kreatívat és a leírásokban több értékes gondolatot veszek észre.
  • Ellenben, amikor kicsit borúsabb hangulatom van, gyakrabban kapom rajta magam ítélkező gondolatokon, többször érzem felszínesnek az embereket és a tartalmakat.

Másrészt ez egy nagyon jó gyakorlás, ami ügyesen rá tudja állítani az agyunkat arra, hogy ezt a hétköznapi szituációkban is alkalmazni tudjuk. Így az online téren kívül is hamarabb fülön tudom csípni, ha éppen a belső frusztrációmat vetítem ki valaki másra. Mert az legtöbbször nem a világról szól, sokkal inkább arról, mi van bennünk van.  Szóval nálam ilyen kis agykontrollos gyakorló eszköznek is bevált. 😀

2. Nyitottság más nézőpontokra

Volt egy pont, amikor szűkösnek éreztem az insta-feed tartalmát, a felfedező hírfolyam meg valahogy nem fogott meg, és csak úgy random elkezdtem bekövetni különféle nyílt profilokat. Ez egy spontán felindulás volt, ami után arra számítottam, hogy insta-undorom lesz a sok vadidegen embertől. Magam is meglepődtem, hogy ez mennyire nem így lett. Persze voltak olyan felhasználók, akiket hamarosan ki is követtem, mert nem nyerték el a tetszésemet. Viszont nagyon-nagyon sok érdekes emberkére bukkantam, akiket így ismeretlenül is megkedveltem.

Ugyanakkor ennek előfeltétele volt, hogy nyitott legyek a különféle nézőpontokra is. Elsőre ez valahogy jött magától, aztán már tudatosan is figyelni kezdtem arra, hogy ha valami olyasmi jön szembe, amivel nem értek egyet vagy nem tudok élből azonosulni, ne skippeljem egyből, hanem próbáljam megérteni és megtalálni a szépet abban a képben, a mozgatórugót abban a gondolatban, vagy az értéket abban a személyben, akit elém sodort az insta-véletlen. Tudjátok, ugyanúgy mint amikor az életben új embereket ismerünk meg…

Nagyon érdekes volt itt is megtapasztalni, milyen izgalmas ez a hozzáállás, akár ismeretlen emberekhez, vagy épp olyan témákhoz, dolgokhoz, amik egyébként nem érdekelnek, vagy a komfort zónámon is kívül esnek, mégis el tudom fogadni a létjogosultságukat. Szóval a más emberekre és nézőpontokra való nyitottságomat új szintre emelte.

3. Ítélkezési-késztetés csökkentése

Ez az előző ponttal összefügg, hiszen sokszor a nyitottságot és a más nézőpontok elfogadását pont az előítéleteink szabotálják. De Instán még egy lapáttal rátettem. Viszont magyarázat helyett inkább egy konkrét példát mesélnék el.

Amikor elkezdtem aktívabban instázni volt egy olyan profil, amit bekövettem, de valamiért elég erős ellenérzést váltott ki belőlem, szinte irritálni kezdtek a posztjai, dacára annak, hogy egyébként igényes az insta-jelenléte. Szóval szépen elkezdtem elkönyvelni felszínes, buta ribinek, majd gyorsan kikövettem. De úgy voltam vele, nem jó az, ha valakit felszínes mentalitással ítélek el, főleg ha azért teszem ezt, mert valami erőset váltott ki belőlem.

Elgondolkodtam azon, talán azért lehetett ez, mert olyasmit képviselt a szememben, amivel saját magamban nem akarok szembenézni. Némi erőszakot alkalmazva magamon ismét bekövettem, de ezúttal ki akartam deríteni, miért keltett bennem rossz érzéseket. Nos a fenti spekuláción túl erre nem jöttem rá, viszont azzal, hogy szándékosan más szemmel próbáltam az illetőre tekinteni, “csoda történt”. 😀

Elkezdtem meglátni az emberi oldalát, és a végére odáig jutott a dolog, hogy tulajdonképpen el tudtam fogadni azt, hogy olyan amilyen és még meg is kedveltem. Őt teljesen más témák foglalkoztatják, de az a helyzet, hogy nincs ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák, és attól, hogy némileg más az érdeklődési körünk, attól ő még egy tök aranyos, kedves csaj.

Mindig is igyekeztem tartózkodni az ítélkezéstől, de hát nekem is van még hova fejlődnöm, és ehhez kifejezetten hasznos segítség az insta. Nem azt mondom, hogy direkt tucatnyi olyan profilt követek, ami kilóg az érdeklődési körömből vagy épp kiveri nálam a biztosítékot, de ha találkozok  valamivel, ami elsőre nem szimpi vagy zsigerből hozza az ítélkezést – és igen, instán sok ilyen is van – tudatosan próbálok elfogadó lenni, meglátni az embert a filterek mögött.

Teljesen legitim az amilyenek vagyunk, és a különbözőségeink tulajdonképpen izgalmasak. Még akkor is, ha filterezzük őket.

4. Influencer sztereotípia lebontása

Az influencer-jelenség viszonylag új dolog, de máris egy csomó sztereotípia kapcsolódik hozzá, és nagyjából mindannyiunk fejében él a kép a tipikus influencerről. Ezt nem akarom túlmagyarázni, nézzétek meg Dancsó Péter ismeretterjesztő videóját. 😀

Be kell vallanom, ezek az előítéletek nekem is nagyban uralták a gondolataimat. Talán emiatt is, az igazán nagy véleményvezéreket eleinte messziről elkerültem, mondván, engem aztán nem érdekel a kivagyiság, a felszínes csillogás, na meg a önajnározás.

Viszont néhány – bár inkább kisebb – influencer mégis bekeveredett időnként a követettek közé, és elég hamar gajra vágták a kis sztereotípiáimat. Az előző pontokból talán már kitűnik, hogy ítélkezés helyett az elfogadást jobb stratégiának tartom, de esetükben nem csak az embert kerestem és láttam meg a posztok mögött, hanem sok esetben a példamutatást is.

Egy csomó influencer olyan, akár kínos vagy tabu témákat is feldolgoz a blogján vagy vlogján, amiről igenis kell beszélni, és nagyon pozitív, hogy képesek nyitottan bevállalni ezt a feladatot. Ráadásul sokan abszolút követendő értékrendet közvetítenek. Persze kivételek mindig vannak, és igen, vannak, akiket nem azért szeretünk, mert kiváló az intellektusa… De mindent összevetve, nekem egy csomó pozitív tapasztalatom van.

A csillogó, elérhetetlen és felszínes világ előkoncepciója mentén pozitív tapasztalat volt, hogy bőven vannak olyan influencerek is, akik követendő és hiteles értékrendet közvetítenek, akik a saját kereteik között abszolút méltók arra a figyelemre, amit kapnak.

 

A kép persze vegyes, és egyre sokszínűbb a kínálat. Ha személy szerint rossz szemmel nézed azt, ha egy influencer felszínes, tróger, ostoba stb., akkor nincs más dolgod, mint hogy kiköveted és felé se nézel… Te választod meg, hogy kik lesznek a véleményvezéreid, támogasd a követéseddel azokat, akik szerinted megérdemlik.

Neked is van hatásod, még ha csak egy-követőnyi is. Nem nyafogni kell, meg szapulni a világot, hanem hiteles példát mutatni a saját környezetednek.

5. Szocializálódás Vol. 2

Bármennyire is megy nekem a csacsogás, bizonyos helyzetekben mégis hajlamos vagyok szociálisan elkerülő lenni. Ha már ott van a szitu, nincs bajom az ismerkedéssel, beszélgetéssel, de céltalanul ismerkedni és kezdeményezni nem nagyon tudok. (Mindig is csodáltam az olyan embereket, akik ha bemennek valahova egyből feltalálják magukat és öt kerek perc alatt mindenkivel lebratyiznak.)

Ebből a szempontból lazított rajtam az Instagram, amit offline is megérzek magamon. Régebben nagyon ritkán szóltam hozzá, vagy reagáltam posztokhoz, és már egy pár éve megosztani is ritkán szoktam – legalábbis Facebookon – inkább csak privátban beszélgettem az ismerőseimmel. Viszont az Instát egy kicsit kötetlenebb felületnek érzem, ami a finomabb módszerekkel  jobban elősegíti az emberek közötti nyitást és kapcsolódást.

Az Insta sztorik, az ott feltehető kérdések, játékok, a hozzászólási lehetőségek, a sok nyitott profil, tulajdonképpen jó lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot létesítsünk és odaforduljunk egymáshoz. És számomra ez egy kicsit kötetlenebbnek tűnik, mint a többi felületen. (Legalábbis nekem többnyire pozitív tapasztalataim vannak.)

Finoman ösztönözni kezdett arra, hogy többet kommunikáljak, akár idegenekkel is, és ez visszahatott az offline helyzetekben tanúsított magatartásomra is. Nem állítom, hogy hatalmas változás következett be, de nyitottabb lettem, vagy legalábbis már nem kerülöm olyan mértékben a frontális szociális interakciókat idegenekkel, mint korábban, bátrabban megyek bele.

6. Önelfogadás erősödése

Talán furcsa, hogy ezt is tanulságként szerepeltetem, de tényleg azt tapasztaltam, hogy erősítette a magamhoz fűződő pozitív viszonyomat. Ehhez persze kellett az is, hogy fel merjem vállalni magam, ne méricskéljem magam másokhoz, hanem azt osszam meg, ami belőlem fakad. Vállaljam magam olyannak, amilyen vagyok. Vállaljam a gondolataimat, és olyasmiket tegyek ki, ami igazán én vagyok, még ha az nem is feltétlenül népszerű, előnyös vagy “insta-alkalmas” tartalom.

Nyilván, ha folyton azon rágódunk, mások mit tesznek közzé, hogy néznek ki a képeiken, és főleg, ha másokhoz hasonlítgatjuk magunkat és/vagy a tartalmainkat, az tényleg nem lesz jó hatással az önbecsülésünkre (mert mindig van csinosabb, ugyebár).

Mindig igyekszem elhatárolódni a kívülről érkező benyomásoktól, és inkább belülről kiindulva posztolni. A saját kreativitásomat igyekszem megélni, és olyan tartalmat készíteni amin keresztül  önmagamból adok egy kis darabot.

Tudatosan tartózkodtam a “hamis kép kreálástól”, pedig hajjaj, néha olyan jó esne legalább egy poszt erejéig beleélni magam, hogy minden tökre jó az életemben. De igazi hősként ellenállok! 😀 Pont ezért születhetett olyan poszt is, amiben arról mesélek, hogy épp nem vagyok a toppon. Mert az is én vagyok. A szürke lány is én vagyok. És ez is okés. Ezt is vállalom.

Szerintem sokat számított az is, ahogyan a többiek posztjairól, képeiről gondolkodtam. Ahogy az előző pontokban meséltem, igyekeztem ítélkezés nélkül, elfogadóan hozzáállni a legkülönfélébb emberekhez is. Így kevésbé tudták eluralni az elmémet az önbecsmérlő gondolatok, mert ha a többi ember elfogadható, akkor szükségszerűen én is elfogadható vagyok, úgy ahogy vagyok.

Ha nem mások másolása, vagy a népszerűség és a közönségnek tetsző tartalom gyártása, az “instaceleb magatartás” utánzása a cél, hanem az kerül fókuszba, hogy mi az ami belőlem fakad, mi az, amit szívesen megosztok (magamból) a világgal (vagyis mi az, amit adni tudok), akkor önazonos leszek a közösségi felületeken. És persze, ha fel merem vállalni magam, az elősegítem az önelfogadást.


Nos, ez lett volna az a néhány dolog, ami az utóbbi hónapok instázása közben lecsapódott bennem. Ti hogy élitek meg a közösségi oldalakon való megjelenéseteket? A pozitív vagy a negatív hatásokat veszitek jobban észre magatokon?

***

Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz még olyat, ami tetszik!

Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

1 Comment

Add Yours

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.