Mi számít megcsalásnak?

Mi számít megcsalásnak?

Az egyik legszenzitívebb párkapcsolati téma a hűség és hűtlenség kérdésköre. Legalábbis ez az a dolog, ami a legnagyobb indulatokat képes kiváltani, amiről mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, ami senkit nem hagy hidegen.

Ha feltesszük ezt a kérdést egy társaságban, igazán változatos válaszokra számíthatunk. Van, aki szerint már a csók is megcsalás. Van, aki szerint, ha nincs érzelem, ha nem jelentett semmit, akkor nem gond, ha mással bújt ágyba. Van, aki már a könnyed flörtöt sem tolerálja. Sőt, van, aki már a gondolatot is bűnösnek tartja.

Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy ebben a témában nincs konszenzus. De akkor tulajdonképpen mi számít megcsalásnak? Ez tényleg egyéni elbírálás kérdése? Vagy adható mindenki számára elfogadható válasz?

Úgy gondolom, adható, csak egy kicsit ki kell tágítani az értelmezési keretet, és nem egzakt határokat szabni, hanem az alapokat értelmezni. Persze a válaszommal, és az itt levezetett okfejtésemmel is lehet vitatkozni, szóval ha késztetést éreztek rá, kommenteljetek bátran. 😉

Csapodár megnevezések

Félrelépés. Hűtlenség. Megcsalás. Csapodárság. Házasságtörés. Csalfaság.

Nem kevés szavunk van erre a tevékenységre, és bizonyára rendkívül színesen tudnánk körülírni is, ha ahhoz támadna kedvünk. Szerintem az egyik legkifejezőbb a megcsalás, és a kis okfejtésemet is ebből vezetném le. Szóval boncolgassuk egy kicsit magát a kifejezést, mert már a tett megnevezésében válasz bujkál szóban forgó kérdésünkre.

Mit jelent csalni?

Ha egy játék során valaki csal, az azt jelenti, hogy nem tartotta be a közös megegyezéssel lefektetett szabályokat, kijátszotta a többieket, a játék szabályainak áthágásával tisztességtelen előny(ök)höz jutott, és tette ezt a többiek rovására.

Ennek megfelelően véleményem szerint

a megcsalás az, ha a közösen lefektetett szabályokat áthágva, a másik emberre és a kapcsolatukra tekintet nélkül tesz valamit, amivel vét ellene, illetve áthágja a kapcsolatuk játékszabályait.

A közös megegyezés alatt – ahogy a mindenki által ismert játékoknál is – kvázi egy kimondatlan szabályhalmazzal van dolgunk, és a részvétel azt is jelenti, hogy ezt miden játékos elfogadja. (Vagyis nem feltétlenül szükséges a szóbeli elismétlés, kijelentés és elfogadás.)

Hasonlóan van ez a kapcsolatoknál, van egy viszonylag általánosan elfogadott keret, ami mentén a hűtlenséget értelmezzük, ezáltal egyfajta alapvetésnek tekintjük, hogy a megcsalás nem engedélyezett egy párkapcsolatban. Ugyanakkor egyéni szinten ez alól sokszor kibúvót keresünk, és sajátos szabályrendszereket állítunk fel – általában fű alatt, csak saját magunk számára.

Nyílt kommunikáció

A megcsalás mibenléte szerintem nem fogható meg egzakt tevékenységek formájában. Megcsalás az, ami a közösen lefektetett szabályoknak nem felel meg.

Persze tudom, a legtöbben nem azzal indítunk a második randin, hogy összedugjuk a buksikat és egy szép rózsaszín papíron összeírjuk a kapcsolat szabályait, amit aztán kiteszünk a hűtőre.

Sokszor nem lépünk ki a saját fejünkből és ahelyett, hogy bevállalnánk az erről szóló diskurzust, inkább a saját, sokszor külön utas szabályainkat követjük.

Pedig, ha nem kezelnénk tabuként, nagyon sok kínos és fájdalmas helyzettől óvhatnánk meg egymást és saját magunkat is.

Ha már nem beszélünk róla, mégis erős iránymutató lehet az a hipotetikus kérdés, hogy maga a tett bántó lenne-e a másik számára. Ha igen, bántó lenne számára és mégis megtesszük az pontosan azt jelenti, hogy csaltunk. Függetlenül attól, hogy tudomást szerez-e róla, vagy sem. Ezt sokan elismerik, de önhitegetéssel kibúvókat keresnek. “Amiről nem tud, az nem fáj.” Igaz? Szerinted ez nem számít? És ha egy kártyapartin csal valaki? Attól függetlenül, hogy senki nem veszi észre, mit gondolnál róla?

Sok probléma fakadhat abból is, hogy bizonyos dolgokat evidenciának tekintünk. Például azt, mi számít már megcsalásnak, de sokszor csak azt nézzük, hogy nekünk mi számít annak, és ezt nem egyeztetjük össze a párunk elképzeléseivel. Tudom, hogy iszonyú fura lehet, és adott esetben konfliktustól sem mentes egy ilyen beszélgetés, de szerintem fontos, hogy ezeket a témákat ne kezeljük tabuként, evidenciaként meg pláne ne!

A világ változik, és a párkapcsolatok területén teljesen új struktúrák is kialakulóban vannak.

A párkapcsolat nem börtön és nem is kényszer, hanem egy közös megegyezés alapján létrejövő megállapodás arról, hogy egy pár vagyunk.

Nem kell ezt leönteni rózsaszín maszlaggal, ebben a játékban önkéntesen veszünk részt. Az elképzeléseinket pedig egyeztetni kell arról, hogy melyik félnek mi fér bele a szabályokba.

Használjuk ki a lehetőséget, hogy szabadságunkban áll választani, és vállaljuk a felelősségét annak, hogy a saját magunkhoz és a párunkhoz illő kapcsolati típusban élünk, mert pont ezzel kerülhető el az a sok konfliktus és szívfájdalom, ami ezt az egész témát körüllengi.

Őszintének lenni nem könnyű, bátorságot venni magunkon és addig tabuként kezelt témákról nyíltan beszélgetni (kezdetben) nehéz, de minőségileg jobb kapcsolatot teremthetünk ezzel. (Erről a témáról korábban már írtam, amit itt olvashattok: Bevállalod az őszinteséget?)

Közös szabályok a párkapcsolatban

  • Ha a pár tagjai között az a “szabály”, hogy szexuális hűségben élnek, akkor függetlenül attól, hogy kiderül-e a potya légyott, az egy olyan megcsalás, ami nem fér bele.
  • Adott esetben, még ha nem is történik semmi a felbukkanó harmadik féllel, de közben az érintett (érzelmileg) eltávolodik a párjától, az tulajdonképpen fontos üzenet a kapcsolat számára, és bizonyos esetekben a csak fejedben megélt félrelépés is megcsalásnak minősülhet. (Erre Csernus Imre szokott az előadásain rávilágítani.)
  • A flört vagy a csók is megcsalás, ha a közös szabályok alapján nem fér bele.
  • Ha egy pár abban állapodik meg, hogy lehet másokkal is ágyba bújni, akkor viszont a szex nem megcsalás. (A nyitott kapcsolatokról – bár inkább a buktatóiról – már írtam egy korábbi bejegyzésben, ezt itt olvashatjátok: Gondolatok a nyitott kapcsolatokról)
  • Sőt, ha az jelenti a közös szabályt, hogy elköteleződünk egymás mellett, de másokkal is fenntarthatunk – akár szerelmi – viszonyt, akkor még egy másik emberrel megélt szerelem sem megcsalás. Egyébként ez a poliamoria, amelynek lényege, hogy minden fél tudtával és beleegyezésével, több emberrel is folytathatnak kapcsolatot a felek, nem csak szexuális, de akár szerelmi alapokon is.

Összefoglalva, mi számít megcsalásnak:

  • A párkapcsolat azon az önként és közösen meghozott, felvállalt, közös megegyezésen és döntésen alapul, hogy egy pár vagyunk.
  • Az így létrejött kapcsolatnak kimondva vagy kimondatlanul vannak játékszabályai, amik a kapcsolat minőségi működését szolgálják.
  • A megcsalás pedig az, ha a közösen lefektetett szabályokat, a másikra félre (vagy felekre) tekintet nélkül, önhatalmúlag áthágjuk.
  • Kiegészítés: A jelenkorban szabadságunkban áll olyan kapcsolati formát választani, amilyet szeretnénk. Ugyanakkor ez a tudatosság felelősségét is ránk rója. Szerintem a mai világban a tipikus önhitegetések és közhelyes magyarázkodások pont azért nem hitelesek, mivel nem kényszer olyan kapcsolatban élni, ami nem felel meg számunkra, ezáltal nem kényszer az sem, hogy átverjük a másikat.

 

Nos, ez lett volna az, amit a témáról gondolok. Egyetértetek velem? Vagy szerintetek mi számít megcsalásnak? 🙂

***

Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz még olyat, ami tetszik!

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.