Gondolatok a nyitott kapcsolatokról

nyitott kapcsolatok

Egyre többet hallani a nyitott kapcsolatokról, amit sokan egyfajta megoldásnak látnak, és nem valami furcsa, szabados életformának. Ennek megfelelően egyre többen vágnak neki ilyen jellegű kapcsolatnak, és tapasztalják meg a nem kizárólagos szerelem különféle formáit. Ezért tartom fontosnak, hogy szót ejtsünk a nyitott kapcsolatokról a hátrányaival együtt.

És még egy fontos dolog! Semmiképpen sem szeretnék moralizálni vagy ítélkezni a témában, ám mivel egyre gyakoribb, ezért fontosnak tartom, hogy elfogulatlanul beszéljünk róla, és ne csak a pozitív oldalt – ami miatt sokan gondolják vonzó lehetőségnek – de a hátulütőit is megemlítsük.

Nyitott kapcsolatok fajtái

A nyitott kapcsolatokról az van a közfelfogásban, hogy olyan párok, akik nem csak egymással szexelnek. Ám a dolog nem ennyire egyszerű, elég széles spektrumon mozoghat a megvalósulás, ami leginkább a szex-érzelem sík dimenzióján mozog:

  • Az egyik oldal, amikor a felek párkapcsolatot alakítanak ki, és csak a szexualitást nem korlátozzák egymásra, vagyis másokkal is ágyba bújhatnak.
  • Egy másik verzió, amikor ugyan lehet másokkal találkozgatni, randizni, ám a szexualitás már tabu.
  • A másik véglet az, amikor sem érzelmileg, sem szexuálisan nem kizárólagos a kapcsolat. Ez a poliamoria, amely többszerelműséget jelent. Olyan kapcsolatokat, amiben a felek szabadon élhetik meg a kapcsolataikat a többiekkel, vagyis nem csak egy embert szerethetnek (és élhetnek vele szerelmi kapcsolatban), hanem többel is, és erről minden érintett fél tud és beleegyezik.

Szögezzük le, hogy egyik lehetőséggel sincsen semmi baj, ezek nem ördögtől való dolgok, de úgy vélem sokan nem számolnak a kockázatokkal, és nem gondolnak igazán bele, mivel jár (lelkileg) egy ilyen jellegű kapcsolat. Itt szeretném megjegyezni, hogy ebben a bejegyzésben a személyes benyomásaim – vagyis amit látok a környezetemben – alapján szedtem össze a gondolataimat, és inkább a problémákat látom, ezért – legalábbis ebben a bejegyzésben – erről szeretném  megosztani a gondolataimat. Ettől függetlenül, szívesen veszem, ha megosztjátok saját tapasztalataitokat is.

A nyitott kapcsolat opciója és hátulütői

Alapvetően ez egy klassz dolognak tűnik, megoldási lehetőségnek korunk párkapcsolati problémáira, na meg könnyűnek és lazának. Egy vonzó opcióként tűnik fel, amiben a szabadság szelét és lehetőségét rejlik.  A legtöbb sztoriban, amit hallottam valamilyen hétköznapi szituban bólintottak rá, valamilyen szintű nyitottságot megengedő kapcsolatra.

De nem árt, ha egy kicsit mögé is nézünk a dolognak. Amikor előkerül a nyitott kapcsolatok témája, általában azt hallom vissza, azért jó, mert nem követel akkora elköteleződést, marad tér a vágyak kiélésére. Összességében nekem mégis az a benyomásom – a hétköznapi beszélgetésekből, történetekből kiindulva – hogy egyfajta kiskapuként tekintenek erre a lehetőségre.

  • Nem kell annyira belemenni a kapcsolatba.
  • Előkerülnek a korábbi sérelmek és az újabbakkal szembeni védekezés: Ha megmarad a szabadságom egy szelete, akkor úgy érzem, védve vagyok.
  • Jó lehetőség lehet, hogy ne hulljon szét a kapcsolat, vagy éppen: Inkább ez, minthogy megcsaljuk egymást. Vagyis a félrelépések legalizálása egy jobb opciónak tűnhet, mint a(z elkerülhetetlennek vélt) megcsalás fájdalmát átélni.

Nekem az a meglátásom, hogy sokan nem igazán tudják jól felmérni, lelkileg mivel jár egy ilyen kapcsolat, és ezért nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, és végül fájdalmas véget ér a történet. Nem igazán tudják felmérni, el tudják-e majd érzelmileg viselni, és ami egyik nap még egy kedvező lehetőségnek tűnt, másnapra már szenvedést okoz.

Komoly kihívás lehet ez lelkileg és szellemileg is, és a legnagyobb problémának azt látom, hogy ezzel a legtöbben nem számolnak. Ezért tartom fontosnak, hogy mielőtt ilyesmire szánjuk magunkat, mindenképpen tájékozódjunk, olvassunk utána, beszélgessünk róla.

A másik, ami bennem rendre felmerül, hogy ezekben az esetekben őszinte, mentalitásból fakadó, önismereti úton jutottak-e el a döntésig (vagy akár apró lépésekben a kinyílás felé), vagy a háttérben kötődés problémákról, a korábbi negatív tapasztalatokról, esetleg elkerülési stratégia, amivel védeni próbálják magukat a csalódásoktól és negatív érzelmi szituációktól. Érdemes őszintén szembenézni a saját motivációinkkal is.

Mi kell ahhoz, hogy a nyitott kapcsolat működőképes legyen?

  • Szabályok

Nem árt alaposan átbeszélni a szabályokat, hogy ki legyenek jelölve a határok, mi fér bele és mi nem.

  • Őszinte kommunikáció

Talán az egyik legfontosabb az őszinte kommunikáció, hiszen alapvetően vékony jégen járunk ezen a területen, ezért fontos, hogy folyamatosan kommunikáljuk mit érzünk, meghallgassuk és megértsük a másikat. Egy poliamor hölgytől hallottam, hogy természetesen náluk is felbukkan néha féltékenység, csupán arról van szó, hogy ők máshogy állnak hozzá. Ha felbukkan egy ilyen érzelem (vagy bármilyen más) azt meg- és kibeszélik a párjukkal, illetve ha probléma merül fel igyekeznek megnyugtató megoldást találni a helyzetre. Vagyis összességében az érzelmi intelligencia és a kommunikáció rendkívül fontos, hogy a hétköznapokban is jól tudjon működni.

  • Stabil önbecsülés és önbizalom

Úgy vélem sokan itt buknak el, és ennél a pontnál nem tudják igazán jól belőni, hogy bele fog-e férni a nyitottság. Nem csupán saját maguknak biztosított a szabadság és maga a tény, hogy a partner bármikor szabadon belemehet egy másik (szexuális és/vagy érzelmi) kapcsolatba, állandó megmérettetés az egó számára. Ha valakinek nem sziklaszilárd az önbecsülése, könnyen megroppanhat ebben az erőpróbában, és bármennyire is kecsegtető lehetőség volt ez a kapcsolati forma, végül szenvedni fog benne. Ezért meglátásom szerint a nyitott kapcsolatok alapfeltétele, ha nem kételkedsz a saját értékességeden, ezáltal abban sem fogsz, hogy a tengernyi lehetőség mellett is elég jó leszel a párodnak.

  • Elköteleződés

A magam részéről pont ezt a részt tartom becsapósnak. Stabil alapok nélkül könnyen összedőlhet az egész, különösen, ha érzelmeket is engedünk a másik félnek. Ha nem kellően erős a kapcsolat és nincs egymás irányába szereteten alapuló elköteleződés, kártyavárként dőlhet össze az egész.

  • Érett személyiség

A pontok összességéből talán össze lehetett rakni, hogy egy bizonyos fokú érettség szükséges az ilyen kapcsolatokhoz. Persze lehet próbálkozni, de szerintem egy éretlen személyiség (és attól, hogy már elmúlt 50, még lehet az…), jó eséllyel nem fogja sérülés nélkül megúszni, legfeljebb, ha egyáltalán nem megy bele érzelmileg.


Összességében egyáltalán nem tartom elítélendőnek a nyitott kapcsolatokat, bár nem erre az oldalára tértem most ki, de nagyon szép példákat is láttam már (mondjuk az a kisebb rész), de azt fontosnak tartom, hogy lássuk a buktatókat is, mert ez egy kihívást jelentős kapcsolati forma, amiben ha nem vigyázunk, könnyen sérüléseket szerzünk vagy okozunk.

És nektek mi a véleményetek? Működőképes lehet, vagy csak kibúvó az elköteleződés alól? Ha vannak saját tapasztalataitok, vagy véleményetek, osszátok meg velünk hozzászólásban! 😉

1 Comment

Add Yours

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.