Tinderen is minden olyan, mint az életben

Tinder valóság

Néha hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az online társkeresőkre, mint az ördög találmányára, ami az emberi fertő tárháza. Tényleg ennyire más az online közeg, vagy csak homokba dugjuk a fejünket, és nem vesszük észre a valóságot?

Ha jobban belegondolok megdöbbentő, hogy mennyire ugyanúgy működik online minden, mint élőben. Csak éppen, ha valami online történik, akkor egy kicsit paradox módon a valóság szinte kézzel foghatóvá válik. És a kemény valóságon bizony sokan kiakadnak…

Tinderen böngészni olyan, mint az utcán közlekedni és nézelődni…

Amikor az utcán emelt fővel nézelődünk a szembejövők mindegyikéről meghozzuk az ítéletet, hogy bejön-e vagy sem. Persze ennek tudatában sem vagyunk, kizárólag akkor eszmélünk ilyesmire, ha olyan jön szembe, aki tetszik. De még ha valakit lopva végig is mustráltuk, tovább haladtunk és már túl is lendülünk a tényen, hogy aztán a feledés homályába merüljön. Legfeljebb azok maradnak meg ködös emlékként, akik valamiért nagyon-nagyon megragadtak, vagyis a szuper lájkos kategória.

Csakhogy, amíg mindezt az utcán, a bevásárlóközpontban, a söröző teraszán, vagy akár az autó volánja mögül kukucskálva tesszük, addig nem tudatosul bennünk igazán, mit is csinálunk. Az meg pláne nem, hogy a valóságban is tucatnyi embert “húzunk balra”, ráadásul úgy, hogy alig pillantottunk rájuk.

Ám, amikor ezt Tinderen (vagy más online felületeken) tesszük, embereket mustrálva hozunk ránézésre ítéletet – megannyi balra húzással – azon vannak akik kiakadnak, miközben az utcán jó eséllyel ők is ugyanezt csinálják.

Persze erre lehet mondani, hogy de hát a Tinder az egy randi app. Egyrészt nagyon jól tudjuk, hogy vannak akik nem keresnek semmit Tinderen, egyszerűen csak nézelődnek. Másrészt régen az utca volt A Randi App, amikor még a legjobb esélyük az embereknek az volt, ha odamentek ahhoz, aki megtetszett nekik…

Tinderen pont ugyanolyan gyorsan hozol ítéletet, mint élőben…

Valójában másodpercek alatt eldöntjük egy szembejövőről, hogy tetszik-e vagy sem. Csak így, ránézésre, ilyen felszínesen, egy pillantás a delikvensre és már tudod is, hogy akarsz-e még egyszer ránézni vagy sem. Figyeld csak meg magad legközelebb, miközben az utcán közlekedsz, vagy elmész egy szórakozóhelyre. (Persze, aki meredten a földet szokta bámulni, annak ez lehet kimarad.)

Amikor nagy a választék, akkor nem bonyolódik az ember hosszas elemezgetésekbe – elég megterhelő lenne az agyunknak – hanem optimalizáltan válogat. Egy szórakozóhelyen ugyanúgy, mint Tinderen, annak van esélye, aki meg tudja ragadja a másik figyelmét. Ez pedig legtöbbször egy szempillantás alatt történik (és nagyrészt külső alapján).

Így van ez online és offline is. Ám amikor online tesszük ezt – például egy alkalmazás közreműködésével – akkor tudatosodik, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen, hogy milyen gyorsan döntünk. És ez olykor elég kiakasztó szembesülés lehet.

A témáról például a Házi Patika oldalán találsz egy érdekes cikket Azonnal eldöntjük, ki tetszik nekünk címmel, ami a témában végzett kutatásokat taglalja.

Tinderen a szépség mindent visz, pont mint élőben…

Lehet ezt szeretni, meg nem szeretni, de valójában mindegy, hogy online vagy offline ismerkedik valaki, az első benyomás elég meghatározó. Ha tetszik, ha nem, ebben bizony elég nagy szerepe van a külsőnek. Márpedig, olyan helyzetekben, amikor a külső alapján döntünk, hamar megkapjuk a felszínes jelzőt.

Azt kell szerintem tisztázni, hogy a képek ide-oda húzkodásával valójában nem hozunk teljes körű ítéletet, nem kell ezt túlmisztifikálni. Pusztán arról van szó, hogy a profil áttekintésével kapunk egy kezdő csomagot, és ez lesz itt az első benyomás. De ez csak egy kezdő-csomag, nem jelent igazán semmit.

Egyébként szerintem azzal senkinek nem mondok újat, ha leszögezzük, hogy a külcsínnek elég tekintélyes szerepe van abban, kit mennyire tartunk vonzónak. De nem is magyaráznám ezt túl. Egyrészt, mert tény; másrészt, aki vitatkozni akar, az vitatkozzon a vonatkozó kutatásokkal, meg a szakértőkkel például >>itt<<.

Tinderen pont annyi ismerkedés/beszélgetés szakad meg, mint élőben…

Talán azon szoktak a legtöbben kiakadni, ha eltűnnek a beszélgető partnerek vagy egyáltalán nem is írnak választ, tehát az ismerkedés valamely szakaszában megszakad a dolog. Pedig ez élőben is így van, csak amikor ott a megválaszolatlan üzenet Tinderen, az olyan bizonyíték, ami nagyon is tudatosítja, hogy is mennek a dolgok. Most felhúztad a szemöldököd? Hát akkor mondom a példákat…

  • Egy szórakozóhelyen beszélgetsz egy csajjal, aztán valami kifogással meglóg és többet nem is látjátok egymást.
  • Egy házibuliban összekeveredtek és dumálgattok, aztán odacsapódik még egy-két ember, megy a poénkodás, de mire feleszmélsz a korábban megismert szimpatikus figurának már híre-hamva sincs.
  • Egy fesztiválon megismerkedtek, buliztok, de miközben zajlanak az események és már el is keveredtetek egymástól.
  • Azt meg ne mondja senki, hogy még sosem volt olyan Facebookos beszélgetése, ami csak úgy spontán megszakadt…

Szerintem itt érdemes megjegyezni, hogy akárcsak élőben, úgy Tinderen is, az ismerkedés folyamata egy iszonyú laza és kötetlen dolog. Még akkor is, ha párkapcsolatot keresünk. Belefutunk emberekbe, cseverészünk, de ez elsőre sohasem erős kötelék, pusztán egy könnyen oldódó ismeretség. Tinderen beszélgetésbe elegyedni nagyjából, annyi mint mondjuk egy rendezvényen váltani pár szót valakivel, aki szimpatikus volt elsőre. Szintén nem kell túlmisztifikálni és pörögni ezen.

Tinderen is ugyanazt akarják az emberek, mint élőben

Mennyiszer hallottam, hogy milyen borzalmasak a netes társkeresők, és milyen emberek vannak ott, meg nem is érdemes ott keresgélni, normális párt neten nem lehet találni. Elég nagy merítésem van, mind a netes, mind a személyes ismerkedésből, és lehet, hogy ezzel a véleménnyel a világon egyedül vagyok, de szerintem az emberek online is pont ugyanazt akarják, mint élőben. Szerintem csak egész egyszerűen online valahogy nyilvánvalóbbá válik, hogy milyenek vagyunk…

Olykor valóban kínos lehet azzal szembesülni, hogy milyen is a társadalmunk. Azzal meg pláne, hogy mások milyen tükröt tartanak elénk.

A szőke cicababa, akinek a pénz a legfontosabb a világon offline és online is ugyanazt akarja: jó partit kifogni. Azt se gondolhatja komolyan senki, hogy a Tinderen hódító nőcsábász aranyifjú egyébként személyes ismerkedés során feleséget akar, aki gyermekei anyja lesz, és kizárólag az online felületeket használja ágymelegítő becserkészésre.

Értem én, hogy néha kiábrándító szembesülni embertársainkkal, de ilyenek vagyunk és kész. Ugyanakkor elég sokat elárul az emberről, hogy mit vesz észre a világból, mert azt vesszük észre, amire nyitottak vagyunk. Ha csak a puncivadász pasikat és az aranyásó csajokat látod, az rólad többet elárul, mint róluk.

A helyzet az, hogy valamiért én normális, sőt klassz pasikkal találkozok online (és offline is)! Pedig nem vagyok sem több, sem kevesebb, mint más nők. Tucatnyian vannak, akik valóban párkapcsolatot keresnek, tudnak kötődni és elköteleződni, tisztelettel és szeretettel bánnak a nőkkel. És a nők között is rengetegen vannak, akikről hasonlóak mondhatóak el. A legtöbben átlagosak vagyunk, normális emberek, akik valamilyen kapcsolatra vágynak.

Vannak, akik olyan életszakaszban vagy élethelyzetben vannak, hogy nem ugyanazt akarják, mint amit mi keresünk. Szerintem ezzel nincs semmi baj, ezt el kell fogadni és tiszteletben kell tartani. Igen, akkor is ha tök frusztráló, hogy ez is csak szexre hajtott. Ha szimpatikus is volt elsőre valaki, de nem ugyanazt keresitek, felesleges ezen pattogni, kedvesen el kell köszönni, és olyanokra szánni az időt, akikkel közös a szándékotok.

Beskatulyázhatnám én is a pasikat, leírhatnám mennyi idióta van a neten, hogy mennyire gázosak a mai pasik. Nem teszem, egyébként szerintem nem azok. A legtöbb pasi szerintem tökre rendben van, persze van akivel nem ugyanazt és ehhez pláne nem egymást keressük, de hát ilyen az élet. Sok a béka, kevés a herceg. De én állatbarát lány vagyok és nem bántom a békákat, kívánok nekik hosszú és boldog életet. Szóval vannak rendesek, meg vannak olyanok is akiktől személy szerint falra mászom. De velük meg nem foglalkozok, elfogadom, hogy olyanok és tovább állok.

Miközben keressük az állítólagos egyetlen igazit, aki majd tökéletes lesz, egy dologról megfeledkezünk, mégpedig az elfogadásról. És ez azért fontos, mert lehet, hogy éppen ott ül veled szemben az Igazi a kávézóban, te meg ahelyett, hogy örülnél, mint puncivadász a farkának, azon agyalsz, hogy úristen macskája/kutyája/gyereke/rózsaszín körme van…

Ha folyton csak azt nézed, hogy miért nem jó az a másik ember, miből gondolod, hogy majd az igazit felismered? Tökéletes ember ugyanis nem létezik, a kérdés csak az, hogy el tudod-e fogadni a másikat úgy, ahogy van.

A magam részéről el tudom fogadni, hogy bizonyos pasikat csak a szex érdekli és nem akarnak kapcsolatot, de attól nem vagyok velük bunkó, nem nézem le őket, megértem, hogy ők most ilyen életszakaszban vannak. Ha össze is akadok velük, nem húzom fel magam, nem osztom ki őket, de ha tisztáztuk, hogy más típusú kapcsolatra vágyunk, kedvesen elköszönök.

Ha folyton csak azt ecseteled, hogy mekkora szemétdomb a párra lesők közössége, miért gondolod, hogy mások szerint ebbe te nem tartozol bele? Csak te vagy normális, mindenki más a hülye/felszínes/buta/haszonleső/értéktelen? Hát gyerekem házi feladat, hogy vedd elő a matekfüzeted és számold ki ennek a valószínűségét!

A Tinder és más társkeresők önmagukban nem jók vagy rosszak, az emberek töltik meg tartalommal. Emberből viszont sok van, és azt meg Te magad határozod meg, hogyan állsz hozzájuk. De ha folyton szidod a Tindert, akkor meg miért használod? És miért olvasod ezt a bejegyzést? 😛

 

1 Comment

Add Yours

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.