Fitt volt az évem, avagy így tartottam meg az újévi fogadalmam

Az újévi fogadalmaknak nagy hévvel szoktunk neki kezdeni, ám a lendület legtöbbször hamar alábbhagy. Egy évvel ezelőtt az egyik leggyakoribb fogadalmat tettem jómagam is: fittebb életvitelre váltok és végre formába hozom magam a rendszeresen beiktatott mozgással. Ezt sikeresen be is tartottam és most megosztom veletek is, hogyan csináltam! 😉

Nem vagyok az a nagy fogadalom tevő, olyannyira, hogy igazából sosem szoktam az új év (vagy bármi más) alkalmából ilyesmire ragadtatni magam. Ennek megfelelően ezt sem nevezném fogadalomnak, inkább csak elhatároztam, hogy változtatok. Még csak nem is hangoztattam, szépen csendben fogtam magam és igyekeztem kitartani az elhatározásom mellett. Hát bejött! Mostanra már nem is kérdés, hogy a mindennapjaim része lett a mozgás, és annak számtalan formája. Na, de hogyan is csináltam? Hát akkor vágjunk bele!

1. Elhatározás

Ahogy az előbb írtam sokkal fontosabb a valódi elhatározás, ezért nem javaslom a klasszikus fogadkozást. Szerintem a komoly elhatározások erősebb ösztönzők. Ennek módja gondolom már egyéni. Nekem igazából segített, hogy nem is nagyon beszéltem róla, ezzel megóvtam magamat a számonkéréstől (még ha az nem is komoly), amit én kifejezetten nem kedvelek. Inkább meglepetést szerettem volna szerezni a környezetemnek, akkor amikor már van eredménye a dolognak.

Ugyanakkor van, akit ösztönöz, ha beszél a terveiről, pont azért, mert nem akar felsülni azzal, hogy nem tartotta meg. Én magányos farkas típus vagyok, de az is jó taktika lehet, ha egy társsal együtt álltok neki, hiszen akkor egymást fogjátok húzni előre. Ez is személyiség függő, szóval a hozzád illő megoldást kell megtalálnod. 😉

2. Szembenézés

Az elhatározás után nekem rendkívül hasznos volt, hogy kíméletlenül szembenéztem magammal, és számot vetettem vele, hogy úgy egyáltalán mire vagyok képes jelenlegi állapotomban, valamint reálisan mit várhatok el magamtól. Ennek nagy szerepe volt a kitűzött cél elérésében, ugyanis be kellett látnom, hogy aktuálisan még egy 20 perces edzést sem feltétlenül tudok rendesen megcsinálni, nem hogy 40 perceset. Na igen, volt honnan fejlődni… Továbbá azzal is szembe kellett néznem, ha mégis megcsinálom (mert hát elég makacs teremtés vagyok), lehet, hogy néhány alkalommal erőmön felüli teljesítményt nyújtok, de bizony az első néhány alkalom után egyből abba is hagynám az egészet. A szóba jöhető mozgásformákkal is el kellett számolnom, ugyanis néhány lehetőség, bár rendkívül hatékony (például eljárni konditerembe), de egyszerűen nem passzol hozzám, márpedig, ha olyasmit erőltetek, ami nem az én műfajom, az hosszútávon megint nem lesz célravezető.

3. Szervezés

Miután számot vetettem magammal, a szervezés is meg volt már félig. Mikor-hol-mit? Arra jutottam, hogy első körben a legoptimálisabb, ha otthoni körülmények között foglalkozom a testmozgással, így a legkisebb az ellenszél. Mindig elkezdeni nehéz az ilyesmit, utána már megszokja az ember és ha része lesz a napi rutinnak, sokkal egyszerűbb lesz tartani a menetrendet.

Igyekeztem kiválasztani egy olyan időpontot, ami nagyjából minden nap fix, hozzá tudom igazítani a tornát, és nem fenyegeti a betarthatatlanság (például a “reggel előbb kelek” ezért esett ki, nagyon rizikós, hogy felkelek-e). Nálam a kutyasétáltatás utáni időre esett a választás. A kutyót minden este le kell vinni, ez egy fix pont a napi rutinban és az utána következő időszak is jellemzően olyan, amit szabadon tölthetek el. A “mit” tekintetében kezdésként nemes egyszerűséggel a YouTube-ra esett a választás. Kerestem olyan csatornákat, ahol van választék 5-10 perces kisvideókból, amiket kedvem és aktuális állapotom szerinte tudok egy-egy estére összeválogatni.

4. Következetesség

Az előző pont nagyban hozzátett ahhoz, hogy következetesen tudjam tartani a minden napos mozgás tervét. Mivel nem akartam a túl nagy vagy szigorú elvárásokkal gátat szabni a távlati sikernek, ezért az elhatározás kimerült a “mozogjunk minden nap legalább egy kicsit” vonatkozásban, a mennyiségre és minőségére nem szabtam feltételeket. Ez talán sunyin hangzik, de így utólag azt mondhatom, hogy ez lett a tuti trükköm! Ugyanis minden este leterítettem a matracomat és ha más nem, nyújtottam egy tíz percet és kilazítottam a tagjaimat. Ez valóban nem nagy dolog, és akár a kemény edzés elbliccelésének is tűnhet, de pont ez volt az, ami átlendített a holtpontokon és azzal, hogy a borús, kedvetlen napokon türelmes és engedékeny voltam magammal elég volt ahhoz, hogy ne szakadjon meg a rutin, és hosszútávon sikeres legyen a dolog.

A kutatások szerint 21 nap kell, hogy valami beépüljön a napi rutinba, és onnantól már megszokás lesz. Na valahogy velem is így volt: megszokássá vált, hogy miután hazaértünk a kutyával, veszem elő a jógamatracomat és állok neki tornázni. A legelején előfordult, hogy csak nagy jó indulattal lehetett az általam végzett tevékenységet tornázgatásnak nevezni, de fokozatosan hozzászokott a testem a rendszeres mozgáshoz. Az a 21 nap elég volt ahhoz, hogy ne csak a napi rutinom része legyen, de már kívántam is esténként, és egyre több és minőségibb mozgást igényeltem, fokozatosan egyre jobb kondiba került a szervezetem ahhoz, hogy már jól essen a fizikai megterhelés.

Az első egy-két hétben volt, hogy 10-15 perc laza átmozgatás is bőven elég volt, ám lassan hozzászokott a testem és egyre inkább kívánta a mozgást, ezzel párhuzamosan az idő is bővült, amit ráfordítottam. Egyetlen hónap elteltével már végig tudtam csinálni a 20 perces alakformáló blokkokat, amiket még egyszer ennyi jógával vagy nyújtással kiegészítettem. Két-három hónap után a 40 perces tornák pörögtek és egyre jobban élveztem a fizikai megterhelést, fél év elteltével pedig már keményebb edzéseket csináltam és egyre gyakrabban kerültek elő a kézi- és lábsúlyok.

5. Célok keresése

A rutin kialakítása után tudtam, hogy kelleni fognak kis célok, amik tovább ösztönöznek, hogy ne ragadjak bele a monoton mókuskerékbe. Ilyen volt például a Color Run 5 km-es futása és az arra való felkészülés, vagy a plank kitartása két percig, vagy a jóval szubjektívabb “haspóló magabiztos viselése nyáron” célkitűzés. Nekem hasznos volt, hogy mindig kisebb és elérhető célokat keressek, amiket belátható időn belül el tudok érni, és amikor elértem, akkor jöhetett a következő.


Összességében nekem az segített a legtöbbet, hogy nem követeltem magamtól sokat, nem külső mintákat és ideákat követtem, és pláne nem hagytam, hogy jóakarók tanácsai befolyásoljanak. Ehelyett odafigyeltem a testemre és a saját erőmhöz igazítottam a lécet. Nem egyből akartam eredményeket, türelmes és megértő voltam magammal, de emellett következetes és kitartó is. Nagyon csábító volt, hogy fitness modelleket kövessek instán és lessem a napi motivációkat, de be kellett látnom, hogy ezek könnyen átcsaphatnak hamis célok kergetésébe, és nekem sokkal fontosabb volt, hogy magamhoz képest fejlődjek. Nem számít, ha nem olyan az alakom, mint azoknak a lányok a sok megosztásos képeken, de ha magamból kihoztam a legtöbbet, akkor akárhogy is nézek ki, lehetek büszke magamra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.