5 lépés a sikeres életmódváltoshoz

életmódváltásom története

Az újévi fogadalmaknak nagy hévvel szoktunk neki kezdeni, ám a lendület legtöbbször hamar alábbhagy. Egy évvel ezelőtt az egyik leggyakoribb fogadalmat tettem jómagam is: fittebb életvitelre váltok és végre formába hozom magam a rendszeresen beiktatott mozgással. Ezt sikeresen be is tartottam és most megosztom veletek is, hogyan csináltam! 😉

Nem vagyok az a nagy fogadalom tevő, olyannyira, hogy igazából sosem szoktam az új év (vagy bármi más) alkalmából ilyesmire ragadtatni magam. Ennek megfelelően ezt sem nevezném fogadalomnak, inkább csak elhatároztam, hogy változtatok. Még csak nem is hangoztattam, szépen csendben fogtam magam és igyekeztem kitartani az elhatározásom mellett. Hát bejött! Mostanra már nem is kérdés, hogy a mindennapjaim része lett a mozgás, és annak számtalan formája. Na, de hogyan is csináltam? Hát akkor vágjunk bele, elmesélem a történetem!

Fitt volt az évem, vagy így tartottam meg az újévi fogadalmam

 

1. Elhatározás

Ahogy az előbb írtam sokkal fontosabb a valódi elhatározás, ezért nem javaslom a klasszikus fogadkozást. Szerintem a komoly elhatározások erősebb ösztönzők. Ennek módja gondolom már egyéni. Nekem igazából segített, hogy nem is nagyon beszéltem róla, ezzel megóvtam magamat a számonkéréstől (még ha az nem is komoly), amit én kifejezetten nem kedvelek. Inkább meglepetést szerettem volna szerezni a környezetemnek, akkor amikor már van eredménye a dolognak.

Ugyanakkor van, akit ösztönöz, ha beszél a terveiről, pont azért, mert nem akar felsülni azzal, hogy nem tartotta meg. Én magányos farkas típus vagyok, de az is jó taktika lehet, ha egy társsal együtt álltok neki, hiszen akkor egymást fogjátok húzni előre. Ez is személyiség függő, szóval a hozzád illő megoldást kell megtalálnod. 😉

2. Szembenézés a realitásokkal

Az elhatározás után nekem rendkívül hasznos volt, hogy kíméletlenül szembenéztem magammal, és számot vetettem vele, hogy úgy egyáltalán mire vagyok képes jelenlegi állapotomban, valamint reálisan mit várhatok el magamtól.

Mennyire vagyok jó formában? Mennyire vagyok fitt, jelenleg? Milyen az aktuális állóképességem?

Ennek nagy szerepe volt a kitűzött cél elérésében, ugyanis be kellett látnom, hogy aktuálisan még egy 20 perces edzést sem feltétlenül tudok rendesen megcsinálni, nem hogy 40 perceset. A futást meg a kardiót is jó ha bírtam 5 percig. Na igen, volt honnan fejlődni…

Továbbá azzal is szembe kellett néznem, ha mégis megcsinálok egy nagyobb edzést (mert hát elég makacs teremtés vagyok, kigürizem magamból), lehet, hogy néhány alkalommal erőmön felüli teljesítményt nyújtok, de bizony az első néhány alkalom után olyan izomlázam lenne, hogy egyből abba is hagynám az egész sportolgatós dolgot.

A szóba jöhető mozgásformákkal is el kellett számolnom, ugyanis néhány lehetőség, bár rendkívül hatékony (például eljárni konditerembe), de egyszerűen nem passzol hozzám, márpedig, ha olyasmit erőltetek, ami nem az én műfajom, az hosszútávon megint nem lesz célravezető.

Azt sem árt mérlegelni, hogy mit szeretnénk elérni az életmódváltással, mindezt rövid és hosszabb táv esetén is átgondolni.

A jobb közérzet a cél, a formásabb alak, az egészségünk megőrzése, a plusz kilók leadása, vagy akár kifejezetten a fitt életmód?

Ezekkel a dolgokkal is érdemes lehet számot vetni, hiszen már a kérdések megválaszolása is hasznos iránymutató lehet ahhoz, hogy tényleg sikeresen kivitelezzük az “életmód-projektet”.

3. Fittre szervezett napok

Miután számot vetettem magammal, a szervezés is meg volt már félig. Mikor-hol-mit? Arra jutottam, hogy első körben a legoptimálisabb, ha otthoni körülmények között foglalkozom a testmozgással, így a legkisebb az ellenszél. Mindig elkezdeni nehéz az ilyesmit, utána már megszokja az ember és ha része lesz a napi rutinnak, sokkal egyszerűbb lesz tartani a menetrendet.

Igyekeztem kiválasztani egy olyan időpontot, ami nagyjából minden nap fix, hozzá tudom igazítani a tornát, és nem fenyegeti a betarthatatlanság (például a “reggel előbb kelek” ezért esett ki, nagyon rizikós, hogy tényleg felkelek-e).

Nálam a kutyasétáltatás utáni időre esett a választás. A kutyót minden este le kell vinni, ez egy fix pont a napi rutinban és az utána következő időszak is jellemzően olyan, amit szabadon tölthetek el.

A “mit tornázzak” tekintetében kezdésként nemes egyszerűséggel a YouTube-ra esett a választás. Kerestem olyan csatornákat, ahol van választék 5-10 perces kisvideókból, amiket kedvem és aktuális állapotom szerinte tudok egy-egy esti tornázásra összeválogatni.

4. Következetesség

Az előző pont nagyban hozzátett ahhoz, hogy következetesen tudjam tartani a minden napos mozgás tervét. Mivel nem akartam a túl nagy vagy szigorú elvárásokkal gátat szabni a távlati sikernek, ezért az elhatározás kimerült a “mozogjunk minden nap legalább egy kicsit” vonatkozásban, a mennyiségre és minőségére nem szabtam feltételeket. Ez talán sunyin hangzik, de így utólag azt mondhatom, hogy ez lett a tuti trükköm! Ugyanis minden este leterítettem a matracomat és ha mást nem is csináltam, de nyújtottam egy tíz percet és kilazítottam a tagjaimat. Ez valóban nem nagy dolog, és akár a kemény edzés elbliccelésének is tűnhet, de pont ez volt az, ami átlendített a holtpontokon és azzal, hogy a borús, kedvetlen napokon türelmes és engedékeny voltam magammal, nos, ez elég volt ahhoz, hogy ne szakadjon meg a rutin, és hosszútávon sikeres legyen a dolog.

Rutin-edzéssel, nyert ügyed van!

A kutatások szerint 21 nap kell, hogy valami beépüljön a napi rutinba, és onnantól már megszokás lesz. Na valahogy velem is így volt: megszokássá vált, hogy miután hazaértünk a kutyával, veszem elő a jógamatracomat és állok neki tornázni. A legelején ugyan előfordult, hogy csak nagy jó indulattal lehetett az általam végzett tevékenységet tornázgatásnak nevezni, de fokozatosan hozzászokott a testem a rendszeres mozgáshoz.

 

Az a 21 nap elég volt ahhoz, hogy ne csak a napi rutinom része legyen, de már kívántam is esténként, és egyre több és minőségibb mozgást igényeltem, fokozatosan egyre jobb kondiba került a szervezetem ahhoz, hogy már jól essen a fizikai megterhelés.

Fokozatosság!

Az első egy-két hétben volt, hogy 10-15 perc laza átmozgatás is bőven elég volt, ám lassan hozzászokott a testem és egyre inkább kívánta a mozgást, ezzel párhuzamosan az idő is bővült, amit ráfordítottam. Egyetlen hónap elteltével már végig tudtam csinálni a 20 perces alakformáló blokkokat, amiket még egyszer ennyi jógával vagy nyújtással kiegészítettem. Két-három hónap után a 40 perces tornák pörögtek és egyre jobban élveztem a fizikai megterhelést, fél év elteltével pedig már keményebb edzéseket csináltam és egyre gyakrabban kerültek elő a kézi- és lábsúlyok.

5. Motiváló célok keresése

A rutin kialakítása után tudtam, hogy kelleni fognak kis célok, amik tovább ösztönöznek, hogy ne ragadjak bele a monoton mókuskerékbe. Ilyen volt például a Color Run 5 km-es futása és az arra való felkészülés, vagy a plank kitartása két percig, vagy a jóval szubjektívabb “haspóló magabiztos viselése nyáron” témájú célkitűzés. Nekem hasznos volt, hogy mindig kisebb és elérhető célokat kerestem, amiket belátható időn belül elérhetek, és amikor elértem, akkor jöhetett a következő.

+1: Ösztönző kellékek az edzéshez

Nem csak a kitűzött célok inspiráltak a folyamat közben, hanem a szükséges tárgyak, kellékek is. Ugye, ha már megvettem a jógamatracot, akkor használjam is, ne csak porosodjon… Vagy éppen egy új edzőruha. A kisebb hullámvölgyek ilyen trükkökkel is áthidalhatóak. Például, amikor a Color Run-ra készültem és úgy éreztem nem fejlődök eléggé, és nem fogom tudni egyben lefutni az 5 km-t, akkor egy beszerzett futócipővel ösztönöztem magam, hogy ne adjam fel már a felkészülés során.

Az első lábsúlyom vagy éppen gumikötelem is kellemes kihívást adott az edzés során, ösztönzött, hogy eljussak az extra súllyal is arra a szintre, amit anélkül már meg tudtam csinálni.

Szóval érdemes kreatívnak lenni és akár ilyen kis trükköket is bevetni. Az edzéshez szükséges kiegészítőkért például érdemes lehet benézni a websportaruhaz.hu webshopba.


Összességében nekem az segített a legtöbbet, hogy nem követeltem magamtól sokat, nem külső mintákat és ideákat követtem, és pláne nem hagytam, hogy jóakarók tanácsai befolyásoljanak. Ehelyett odafigyeltem a testemre és a saját erőmhöz igazítottam a lécet. Nem egyből akartam eredményeket, türelmes és megértő voltam magammal, de emellett következetes és kitartó is. Nagyon csábító volt, hogy fitness modelleket kövessek instán és lessem a napi motivációkat, de be kellett látnom, hogy ezek könnyen átcsaphatnak hamis célok kergetésébe, és nekem sokkal fontosabb volt, hogy magamhoz képest fejlődjek.

Nem számít, ha nem olyan az alakom, mint azoknak a lányok a sok megosztásos képeken, de ha magamból kihoztam a legtöbbet, akkor akárhogy is nézek ki, lehetek büszke magamra!

***

Remélem sikerült titeket is inspirálnom ezzel a történetemmel! Ha szívesen olvastok hasonló témakörben, nézzetek szét az Élet-Módusz kategóriában vagy a lenti ajánlósávban!

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük